Hajónapló A hajónaplóban az általunk fontosnak tartott cikkekbõl, elemzésekbõl válogatunk. Dolgos hétköznapok Balogh P. Ferenc, magellanpr.hu, 2006. február. K.-ban, a vidéki kisvárosban fogadtak egymással a helyi potentátok. A helyi potentátok abban fogadtak egymással, hogy megépül-e esztendõnyi idõre az élmények fürdõje, avagy az lesz, hogy a pancsolni vágyó polgár a rácson túlról szemléli az építõmesterek munkáját a határidõ után is K.-ban, a vidéki kisvárosban. A fogadásra buzdító felhívás egy képviselõtestületi ülésen hangzott el, melyen az ellenzék embere azt jövendölte, hogy nem készül el, s e tárgyban fogadást is ajánlott a polgármesternek, aki meg azt mondta, hogy bizony elkészül az, és ottan majd a kellõ idõben fürödni is fognak a népek K.-ban, a vidéki kisvárosban. A felek úgy látták jónak, ha az aktusra egyhavi polgármesteri fizetést irányoznak elõ, mely összeget ugyan nem nevezték meg abszolút értékében, de a jelzõs szerkezet anélkül is kellõen reprezentálta a fogadás súlyát. S mialatt az élményfürdõépítõk a határidõkkel viaskodtak, újabb történések estek meg, oly történések, melyek kissé elvonták a városlakók figyelmét a fogadásról K.-ban, a vidéki kisvárosban. Mármost adódik a kérdés: miféle történések képesek elvonni fontos emberek fontos fogadásáról a városlakók figyelmét K.-ban, a vidéki kisvárosban? K.-ban, a vidéki kisvárosban a hivatal képes elvonni a közfigyelmet, ugyanis a hivatal jelmondatot cserélt. Jelmondatot, mely pedig oly szépnek látszott, oly kedvesnek, távoli városok ábrándos vándorainak is töprengésre okot adó, gondolatébresztõ jelmondat volt, hasonló jelmondatokból tucatnyi is elkelne széles-e hazában. A jelmondatot annak idején várostáblákra írták fel, hozzá csinos grafikát is elhelyeztek, autóval vagy drótszamáron érkezõ tehát rendre el is olvasta azt a feliratot, miszerint K.-ban, a vidéki kisvárosban magát a lehetõségek városát van szerencsénk üdvözölni. A lehetõségek tehát. Hogy mik is hát azok, hol vannak, miféle formában mutatják magukat, mindenkinek egyformák-e, vagy akadnak jobb és még jobb lehetõségek, egyszerû, csendes kis lehetõségek-e, avagy vissza nem térõ fantasztikus lehetõségek, merthogy a lehetõségek idõnként furfangosak tudnak lenni. K.-ban, a vidéki kisvárosban évek teltek el úgy, hogy mindenki a lehetõségeket kutatta, de a lehetõségek véget nem érõ fogócskát játszottak a városlakókkal, közülük páran már-már megérinteni látszottak a lehetõségeket, ám azokat mindig valaki más ragadta üstökön, vagy a lehetõség jelentette ki rezzenéstelen ábrázattal, hogy nem ér a neve. A fogócskában néhányan mindig kiélvezték a hazai pálya összes elõnyét, nem ritkán lesre szaladtak, ilyenkor a partjelzõ nem lengetett a zászlajával, és a bíró sporttárs sem igyekezett a sípjába fújni, s nem ritkán olybá tûnt, hogy a lehetõségek K.-ban, a vidéki kisvárosban egyesekhez mindig visszatérnek, a kettesekhez viszont rendre elfelejtenek bekopogtatni. Ilyen elõzmények után vertek tehát tanyát hivatalosan is a lehetõségek K.-ban, a vidéki kisvárosban, ahol is egy idõ után maga a hivatal látta jónak, ha virágra cseréli a lehetõségeket. Hétfõn még az volt látható a várostábla alatt, hogy ez itten a lehetõségek városa, kedden meg az, hogy ez itten a virágok városa. Hogy hová tûntek a lehetõségek, és mi történt a zárt kapuk mögötti utolsó meccsen, ahol a nem túl szigorú játékvezetõ alighanem piros lapot mutatott fel az összes lehetõségnek, nem tudni, mindenesetre a lehetõségekbõl árvácskák, kardvirágok, nefelejcsek és muskátlik lettek K.-ban, a vidéki kisvárosban. K.-ban, a vidéki kisvárosban azonban nemcsak a lehetõségekkel, a széllel is akadt egy kis probléma. A széllel, mely hol fuvallatként simítja végig a várospolitikai gondoktól redõzött arcokat, hol orkánként söpör végig az utcákon, hol direkt nem akaródzik néki megmozdulnia, a szél gyakran kiszámíthatatlan K.-ban, a vidéki kisvárosban. S az nem lehet, hogy egy zászló csak úgy összevissza lengedezzen városi fõépületen K.-ban, a vidéki kisvárosban, avagy ne mozduljon meg leheletnyi szellõ érkeztével, úgyhogy szélügyi szempontból fontos döntés született K.-ban, a vidéki kisvárosban: a zászlótartó rúdra csapágyat kell szerelni. A zászlótartó rúdra amúgy azért kellett csapágyat szerelni, mert egy ártatlannak tetszõ délelõtt a szélnek éppen akkor nem akaródzott megmozdulni K.-ban, a vidéki kisvárosban, amikor a város elsõ embere pedig azt akarta, hogy mozduljon meg az a szél, ilyet utoljára egyébiránt egy régi elvtárs nehezményezett, s utasításba is próbálta adni, hogy tessék a szélnek fújni, a zászlónak lengeni, hiába próbálták elmagyarázni a városnak házán, hogy a szél bizony a szocializmusban is csak akkor fúj, amikor néki tetszik, a zászló meg olyan, képes az egy húron pendülni az idióta széllel, város- és pártpolitikai szempontból teljességgel kezelhetetlen mindkettõ. A zászlótartó rúdra tehát csapágyat szereltek, mitõl is a szövet a leglágyabb fuvallat esetén is méltóztatik lengedezni kicsinyég, ha meg õrületes szelek jönnek, nem fordul át meg át önmaga körül, ilyenformán a legkülönfélébb irányokból érkezõ szelek is megzaboláztatnak a városi fõépületen K.-ban, a vidéki kisvárosban. S ez azért jó, nagyon jó, merthát a szél- és a zászlóügy száz év alatt két embernek is gondot okozott K.-ban, a vidéki kisvárosban, éppen ideje volt tehát orvosolni a problémát. S miközben csapágyba fogták a szelet, ha élményfüdõ nem is, hidegzuhany legalább akadt K.-ban, a vidéki kisvárosban, ahol a polgármestert ügynökmúlttal hozták hírbe, K. ügynök jelentéseit K.-ban, a vidéki kisvárosban nagy terjedelemben idézte a sajtó, hogy kirõl és miket jelentett, hogy hányszor találkozott tartótisztjeivel, s hogy K. ügynök néha a családját is befújta, s hogy ez az ügynök azonos lenne a polgármesterrel K.-ban, a vidéki kisvárosban. A polgármester K.-ban, a vidéki kisvárosban cáfolta a híreket, a hírhozókat elküldte a büdös fenébe, iziben bíróságot és jogi elégtételt emlegetve. Aztán napok, hetek és hónapok teltek el, ám a hírhozók nem mentek el a büdös fenébe, és a bírósághoz sem érkezett feljelentés K.-ban, a vidéki kisvárosban, ahol az emberek azt találgatták, hogy K. ügynök miért mondta, hogy nem volt ügynök, ha az volt, ha meg nem volt az, akkor miért nem fordul a bírósághoz, és miért mondta, hogy odafordul, ha nem fordul oda, és egyáltalán: ha ügynök volt, miért nem mondja õ is, hogy így védte a hazát az imperialistáktól, vagy akár azt is mondhatná, hogy na és, más ajkait is elhagyta ez a két rövid szó, hogy na és, csak mondana valamit, mert itt állunk a virágoskert közepén tele bizonytalansággal, hogy most akkor jelentett-e vagy sem. És hát itt állunk fürdõ nélkül is, merthogy az ellenzéki fogadó elõállt a kérésével, kapná õ meg azt az egyhavi polgármesteri fizetést, a határidõ lejárt, élményfürdõnek meg híre hamva sincs K.-ban, a vidéki kisvárosban, és még azt is mondta, hogy az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó. De itten nagyon úgy néz ki, nem tartják meg, mert K.-ban, a vidéki kisvárosban hamar feledésbe megy egy ilyen fogadás, ki is emlékezne éppen arra az ülésre, ahol két férfiú fogadott egymással, és ha néhány izgága jóember felemlegeti a fogadást meg az élményfürdõt, jobb úgy tenni, mintha nem is történt volna ilyesmi, minek bolygatni a múltat K.-ban, a vidéki kisvárosban. K.-ban, a vidéki kisvárosban különben is mindenki arra emlékszik, amire kedve tartja, s ha a fogadásokra, az ígéretekre, a személyes garanciavállalásokra, a nyomógombok nemjeire vagy igenjeire nem tartja kedve emlékezni, hát nem emlékszik rá, és nem emlékszik a közelmúltra meg a régmúltra sem, vitákra egyáltalán nem, mert vitát például K.-ban, a vidéki kisvárosban régóta nem rendeznek – Istenem, de szépen mondta a Virág elvtárs, hogy narancs, és hogy nem nyitok vitát! –, de talán nincs is mirõl vitázni, csapágyaink átlendítik zászlóinkat a holtpontokon, élményfürdõink egyszer csak fogadás nélkül is felépülnek, besúgóinkat újabban szépen megünnepeljük, lehetõségeinket, miként virágainkat – ha vannak – magunk tartjuk karban, mindennapjaink oly szépen telnek, csak a szú percegése hallik a mestergerendában, K.-ban, a vidéki kisvárosban. Balogh P. Ferenc Dolgos hétköznapok, magellanpr.hu, 2006. február. Az írás a szerzõ K.-ban, a vidéki kisvárosban címmel megjelent, publicisztika írásokat közreadó kötetében is olvasható.